Életutak

Életem, választott hivatásom mottója is lehetne az alábbi mondat.
Ha valaki megkérdezné, miért lettem segítő, ezzel az idézettel válaszolnék.
Hogy miért?
Engedjetek meg egy rövid, személyes történetet ezzel kapcsolatban.
Talán 11 éves lehettem, amikor egy akkori “Képes-újság” c. hetilap -igen, ez volt a neve 🙂- először kezembe került. A pszichológus válaszol rovaton megakadt a szemem. Nagymamám újságja -benne a pszichológus rovattal -utána minden héten tudatos olvasmányom lett. Itt mindig egy-egy olvasói levél szerepelt és a szakember arra adott válasza.
Volt hogy nem értettem a szakkifejezéseket, de azoknak lelkesen utána olvastam. Faltam a pszichológiai tartalmakat.
Végül az élet úgy hozta, hogy mégsem pszichológus lettem, hanem jogász. De az első “szerelmem” megmaradt.
Rengeteg cikket, szakkönyvet elolvastam már huszonévesen önismeret, párkapcsolatok témában.
A jogász pályán valahogy mindig azt éreztem; én máshogy, másképp szeretnék emberekkel foglalkozni.
Jöttek a tovabbképzések. Mediátor, konfliktus kezelő, coach, dúla, majd végül az életvezetési tanácsadó.

Ma már hiszem semmi sem véletlen: meg kellett érnem a segítő pályára.

És hogy mit jelent nekem a Jung idézet?
Mint a saját önismereti útján járó ember azt jelenti, hogy megismerni magam, tudni mi miért történik bennem és velem mindig jobb, mint nem tudni. A tudás segít megérteni a saját múltamat, az érzéseimet, saját nehézségeim, elakadásaim gyökerét. Segít ezáltal végső soron jobban kapcsolódni másokhoz, jobb minőségű emberi kapcsolatokat kialakítani és fenntartani.
Segítő szakemberként pedig egy fajta elköteleződést jelent a pszichoedukáció, azaz a pszichológiai ismeretek átadása iránt, ami által minél több emberhez juttathatok el olyan gondolatokat, amik segíthetik őket egy boldogabb, önazonosabb élet felé.
Legyen szép napotok! 🙂❤️