Életutak

Manapság lépten-nyomon találkozhatunk ezzel a sokszor kéretlen jó tanácsként megfogalmazott mondattal: “Engedd el”.
Vajon valóban ilyen egyszerű?
Hogyan lehet tényleg “jól” elengedni?
Nos vannak dolgok, amiket valóban érdemes elengedni, hosszasabb rágódás nélkül. Persze ehhez is kell bizonyos önismereti jártasság.
Merthogy könnyen elengedni azt lehet, ami mélyebben nem érintett meg és nincs is igazán ráhatásunk a dologra. Pl. Mások gondolatai, viselkedése, a világ eseményei, melyeket befolyásolni -legalábbis közvetlenül- nem tudunk.
Viszont egy komolyabb életvezetési krízis, szakítás, gyász vagy trauma “elengedése” valójában csak annak feldolgozásán keresztül lehet tartós és eredményes.
Sajnos nincs más út; nem lehet megúszni a fájdalmas érzéseket.
Azokat először közel kell engedni ahhoz, hogy egy idő után már ne fájjon. Ez soha nem egy rövid folyamat. Ne hagyjuk magunkat siettetni benne. Mert teljesen egyén függő, hogy kinek milyen hosszú ez az út.

Ha viszont egy-egy fájdalmas élethelyzet vagy esemény feldolgozása évekig elhúzódik, és már a hétköznapi életvitelt is nehezíti vagy lehetetlenné teszi (munkavégzés, társas kapcsolatok ellehetetlenülése stb.), akkor lehet és kell is segítséget igénybe venni külső szakember személyében.

Mi történik, ha nem dolgoztuk fel a traumát vagy egyéb fájdalmas helyzetet?
Lehet látszólag jobban vagyunk, de az elménk “nem felejt”. Az emberi elme csodás módon különböző ún. “énvédő” hárító mechanizmusok útján próbál védekezni.
Ezek egyike az elfojtás. Ilyenkor az agyunk tulajdonképpen becsap minket. A fájdalmas tudati tartalmak a tudattalanba kerülnek. Így védekezünk a fájdalom ellen. De ez a mechanizmus soha nem tökéletes. Éjszakai rémálmok, stressz, akár PTSD ( poszt traumatikus stressz szindróma) és sok egyéb módon megnyilvánulhat.
Összefoglalva: egy traumát, vagy fájdalmas életeseményt nem lehet csak úgy varázsütésre elengedni. Sajnos legtöbbször nem elég, ha egyszerűen megtanulunk “pozitívan” gondolkodni.
A tartós megoldás a felszínre hozás és feldolgozás lesz, saját és környezetünk mentális jólléte érdekében.