Életutak

…mert mindenkinek van egy története!


Tökéletes vs. “Elég jó”


Te is mindig a tökéletességre törekszel?
Lehet, hogy nehezedre esik elhinni; hogy amit nyújtasz az már elég jó?
Ha igen, akkor neked szól az alábbi bejegyzés.

Kezdjük ott, hogy alapvetően nincsen azzal semmi baj, ha az ember a lehető legtöbbet szeretné kihozni az életben egy-egy helyzetből.  Akár munkahelyen, akár karrierben, tanulásban vagy a magánéletben. Ez egy alapvető emberi hajtóerő.
A motiváltság nagyon fontos tehát az élet minden területén.  A mentális egészségünk fenntartása szempontjából is az a jó, hogy motiváltak vagyunk és igyekszünk a céljainkat minél magasabb szinten végrehajtani. Ez a fejlődésünk motorja.
Csakhogy ezen igyekezetünk közben néha előfordul, hogy amikor már hátra dőlhetnénk kicsit és elégedettek lehetnénk az eredménnyel, tovább hajszoljuk magunkat még akkor is, ha környezetünk is elismeri az addig elért teljesítményünket.
Ilyenkor mintha megszólalna egy kis hang bennünk; hogy oké, de ez még nem elég vagy hogy ez nagyon szép, de gondolatban már a következő feladat lebeg a szemünk előtt…
Vajon mi akadályoz bennünket abban, hogy saját magunkat elismerjuk és élvezzük a sikert ahelyett, hogy  máris a következő, még el nem ért célt kezdenénk hajszolni?
Volt már úgy veletek is, hogy éjjel felébredtetek és egy belső, könyörtelen kis hang azt mondta;  ez így mégsem elég jó, miért nem vagyok képes többet tenni?
Nos ez a hang a saját belső kritikusunk hangja. A belső kritikus személyiségünk része, és mint ilyen nem lehet teljesen elhallgattatni és nem is kell, mert sokszor megvéd minket. Megfontoltságra, körültekintésre int. Ugyanakkor nagyon kegyetlen is tud lenni velünk.
Ha már túl intenzív ez a belső hang, és gyakran visszatart minket, hogy elégedettek lehessünk; akkor érdemes megvizsgálni, honnan jöhet ez?
Kinek a hangja ez? Ki szólal meg ilyenkor bennünk?
Biztos az én hangom, az én kíméletlen mércém ez? Vagy esetleg valaki másé? Valakié, akinek akkora tekintélye és hatalma volt felettem gyerekként, vagy fiatal felnőttként, hogy elhitette velem; csak a tökeletes lehet elég jó?
Legközelebb ha megszólal ez a hang, gondold végig ki volt az, akinek a véleménye akkora hatással volt Rád, hogy ezt elhitted neki?
Ha legközelebb túl bántó ez a belső hang, meg is kérheted, hogy kicsit szelídebb, kevésbé bántó módon szóljon hozzád. Így kis gyakorlással a belső kritikusunk megszelidíthető.
Amennyiben mélyebben szeretnéd látni az összefüggéseket keress bátran egy segítő beszélgetésre.

Pszichológia, önismeret, önreflexió, könyörtelen mércék önmagunkkal szemben


Neked mi a véleményed?