Életutak

Korábbi bejegyzéseimben több irányból igyekeztem  körbe járni az emberi kapcsolatokat.
Beszéltem a  jogos érzelmi szükségletekről, valamint arról is, mit tehetünk,  ha úgy érezzük: mások  figyelmen kívül hagyják a miénket?
Ha újra és újra azt tapasztalod egy kapcsolatban – legyen az barátság, párkapcsolat, családi-rokoni kötelék – hogy a legszelídebb, legasszertívebb próbálkozásaid is zsákutcába torkollnak, mintha egy fal lenne köztetek és a másik nem értené, miről is beszélsz, akkor a következőket teheted.

Első körben meg kell próbálni növelni a távolságot az illetővel. Ritkítani a vele való találkozásokat, beszélgetéseket, üzenet váltásokat.
El is mondhatjuk neki, hogy ez nem büntetés, de mindenképp egy következmény,  annak a következménye, hogy a mi igényeink sorozatosan figyelmen kívül lettek hagyva.
Amennyiben a kapcsolat jellege – pl. munkakapcsolat – nem teszi lehetővé a teljes eltávolodást, akkor is megtehetjük, hogy a legszűkebb kommunikációra szoritkozunk a másikkal.
Ha a nagyobb távolságtartás sem hoz megoldást, mert egy toxikus személyről beszélünk, – aki esetleg a távolságra való igényünket is figyelmen kívül hagyja – akkor érdemes elgondolkodni a kommunikáció teljes beszüntetésén az adott személlyel.
Ez az ún. “no contact” is lehet átmeneti és végleges.
Ez mindig szituáció függő.
Egy nagyon mérgező, esetleg fizikailag is bántalmazó kapcsolatban valószínűleg csak a végleges no contact hozhat eredményt, de más esetekben elképzelhető – különösen ha a másik ember dolgozik magán, önismeretbe jár, stb. akkor egy idő múlva változhat annyira, hogy újra megkísérelhetjük a vele való kapcsolat felvételét.
A teljes kapcsolat megszakítás egy nagyon radikális lépés, és mai napig számos társadalmi tabu övezi, különösen ha közeli családtagokról beszélünk.  (“Mégis csak az apád, mégis csak az anyád, akármit is tett, hálával tartozol”… stb.)
Sokunknak ismerősen csenghetnek ezek a mondatok. Erős bűntudatkeltő hatásuk lehet.
Fontos  viszont szem előtt tartanunk: akik ezt mondják, valószínűleg fogalmuk sincs az életünkről, az általunk cipelt fájdalmas élethelyzetekről és arról, mennyire nehéz egy ilyen döntést meghozni.  Esetleg maguk is hasonló nehézségeken mennek keresztül és pont azért nehéz nekik elfogadni a döntésünket, mert ők még nem tartanak ott, hogy meg merjék ezt lépni, ami nekünk sikerült.
Akárhogy is van, sokaknak a teljes kapcsolat megszüntetés egy több évtizedes szenvedés után megszülető döntés, amit illik tiszteletben tartani.
Hálával pedig csak azoknak tartozunk, akik azt megérdemlik.
Ha mégis a kapcsolat fenntartása mellett döntünk, annak ellenére hogy nem jó nekünk, akár fizikai megbetegedést is kockáztathatunk.
A hosszú távon jelen lévő stresszreakció, ami a testünkben ilyenkor fellép ugyanis komoly pszichoszomatikus tüneteket képes okozni. Soha ne feledd: a saját lelki és ezen keresztül testi egészséged a legfőbb. Ezeket senkiért és semmiért nem éri meg veszélyeztetni! Végső soron nincs az a munkahely és nincs az a kapcsolat, ami érne annyit, hogy saját magunkat cserben hagyjuk érte.
Ha egyéni beszélgetést szeretnél igénybe venni, bátran keress meg.

Photo: Pixabay