Életutak

Mint arról már többször is írtam, a jó kapcsolatok egyik pillére hosszú távon a megfelelő kommunikáció.
Gyakran tapasztalom azt a fajta félreértést a kliensek körében, hogy vita esetén – bár törekednek a kompromisszumra – a megkötött kompromisszumot utóbb az egyik fél önfeladásként, áldozathozatalként értékeli.
Fontos, hogy tudd: a  jó kompromisszum soha nem önfeladás.  Hanem arról szól, hogy mindketten teszünk egy lépést egymás felé és ezzel egy lépést szükségszerűen távolodunk is saját, eredeti álláspontunktól. És mindezt a kapcsolat kedvéért – és nem egymás kedveért(!) – tesszük.
Amikor két ember úgy dönt, hogy egymást választja, egyúttal egy új “minőség” is születik. Megmarad természetesen az “Én” és a “Te”, hiszen két különálló személy maradunk, saját célokkal, tervekkel, személyiséggel, de létrejön egy új, együttes, közös minőség is, a “Mi” azaz a kapcsolat.  És lesznek dolgok, amik már nem csak rólunk vagy a másikról szólnak, hanem ennek a közös,  új minőségnek a működtetéséről. Ha ezt megérted, máris tettél egy hatalmas lépést abba az irányba,  hogy megértsd: a kapcsolatért tenni nem önfeladás,  hanem erő, mely épít és összetart.